Az érzés

Amikor ezt a szót elolvassuk, mindenkinek más és más jut eszébe. Van, akinek az érzés, amikor beleharap egy gyönyörű, gusztusos eperbe, vagy egy finom csokoládéba, ami eteti magát. Aztán van olyan is, aki egyből arra az érzésre gondol, amikor meglátja egy barátját, ismerősét, vagy a kedvesét. Vagy amikor megérezzük a nyári eső, vagy a frissen lenyírt fű illatát. Mindenkinek más és más jut az ezébe, de az érzés valójában ugyanaz. A mérhetetlen öröm, a szeretet és társaik...:)

Nekem az érzés akkor jelentkezett ismét, amikor tegnap kezembe fogtam a hegedűmet, és elkezdtem játszani rajta. Az érzés, ami átjárt, leírhatatlan...:) Kb. másfél órát foglalkoztam vele és természetesen rendesen elfáradtak a karjaim, mert már el voltam szokva tőle, de megérte!:)

Nagyon klassz volt, és szerintem mindenkinek van ilyen érzése, csak mással kapcsolatban. Az érzést, amely ezekhez fűz minket, nem tudjuk elfelejteni, még ha akarjuk is. Bennünk van, a részünkké válik és ott marad egy életre. Akármi történik is, vissza-visszatér, hogy megörvendeztessen minket.:)

Ajándék

Az elmúlt napok, hetek a vizsgaidőszak ziláltságában és izgalmaiban teltek el.Fárasztó volt, pontos erőbeosztás alapján tanultam minden vizsgára, így sikerült minden egyéb kellemetlenség és meglepetés nélkül átvészelni az egészet. De természetesen nem csak ilyen jellegű "problémáim" voltak. A kötelességek mellett egy csomó másra is kellett figyelnem, így többek között a barátaimra is. Hála Istennek sok van belőlük és boldogan vettem tudomásul, hogy egyre nehezebb összeegyeztetni, mikor, kivel találkozzak.
Viszont, hogy ne legyen könnyebb dolgom, bonyodalmak is adódtak. A vizsgaidőszak kellős közepén egyszer csak azon veszem magam észre, hogy két barátom hipp-hopp összevesztek. Nah, ez már probléma. Ahogy végighallgattam mindkettejük szemszögéből a dolgokat, elgondolkodtam jobban azon, mennyire fontos, hogy a másikat úgy tudjuk elfogadni, amilyenek. Mert elméletben, mindketten ismerik egymást, de vannak olyan dolgok, amit az egyik nem tud elfogadni.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a dolog mindkét részről megoldásra szorul. Viszont végig kell gondolni, hogy ki mit tehet. Ne haragudjatok meg drága barátnéim, ha ezt olvassátok, de mindkettőtöket nagyon szeretlek, és ez az eset legalább annyira megviselt engem is, mint Titeket!

Be kell látnunk, hogy a megbocsátás, az elfogadás és a változás van a top 3-ban. Ezt el lehet osztani, kire melyik jut. Úgy gondolom, ha ezeket a megfelelő időben, a megfelelő helyen használjátok fel, akkor minden problémát meg lehet oldani.
Persze ezek mellett még annyi mindenre kell figyelnünk, nekünk, mint barátoknak! Mert ugyebár mindenkinek legalább egy barátja van, így hát a barátság problémáinak megoldása mindenkire vonatkozik.:) 
Azt gondolom, hogy egy barátságot nem lehet csak úgy szétzilálni. Ha igazán szeretjük azt az embert, akivel problémáink vannak, akkor megoldható a dolog. Ehhez fontos a top 3-as lista, amit már említettem.
Mert, ha minden barátunkat elveszítjük apró hibák és csalódások miatt, mi marad? Egyedül fogunk állni a világban és senki sem fog megérteni, elfogadni... Egyedül pedig, barátok nélkül...Pff...nem az igazi...Lehet, hogy Isten velünk van, de mégsem az igazi. A barátok Isten legfantasztikusabb ajándékai közé tartoznak és ezt meg kell becsülnünk!:)
Az a véleményem, hogy mielőtt likvidálunk egy barátot, gondoljunk szépen végig mindent, mit gondolunk, mit szeretnénk, mit teszünk, mekkora a probléma, tényleg megéri-e a veszekedést! Nézzünk előre a következményekre, vegyük figyelembe a mások érzéseit, tetteit! Így hát, drága barátnéim, gondolkodjunk!!!!:) ;)

Íme... Már nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy kellene egy hely, ahova mindent kiírhatok magamból.... Túl sok a fölösleges gondolatom, azt hiszem...:) Így hát, megcsináltam a saját kis merengőmet...:) Indulni valószínűleg majd csak június végén fog. Addig is próbálom visszatartani áramló gondolataimat...:)