Ahogy ültem a hintában, a főhős, Berend Iván alakján merengtem el. Ő is olyan ember, aki olyan tulajdonságokkal van felruházva, amelyek közül bármelyikkel utat talál, bármelyik ember szívébe. Persze, nem mintha ez baj lenne, sőt, én magam is tökéletesen el tudtam merülni benne, egyre türelmetlenebbül vártam, mi fog vele történni, mi lesz a következő lépés, kinek mit fog mondani, hogyan fog reagálni bizonyos dolgokra.
Ahogy az ő alakja kinyílik a könyv folyamán, úgy nyílunk meg magunk is, amikor azonosulunk egy könyv szereplőjével. Gyakran észre sem vesszük, pedig így van.
Aztán eszembe jutott az is, vajon létezik-e olyan regényhős, akit nem szeretek, nem tudom átérezni a helyzetét. Akármennyire is erőlködök, még nem sokra jutottam. Egyszerűen nem találok olyan főhőst, akire azt mondanám, hogy egyszerűen nem szeretem. Persze biztosan van olyan, aki talál ilyet /feltétlenül szóljon nekem!/ , de nekem nem sikerült. De mellékelten meg kell jegyeznem, hogy itt most szigorúan főhősre gondolok!
Elméláztam, miért lehetséges, hogy olyan nagy szimpátiával viseltetünk a regények hősei iránt. Nos, ennek valószínűleg több oka is van, bár az egyik legfontosabb, amit már említettem is: olyan tulajdonságokkal vannak felruházva, amiket egy ember feltétlenül fontosnak tart a másikban. Ezek mellett a jelenlévő negatív tulajdonságok pedig eltörpülnek, méghozzá olyannyira, hogy talán már észre sem vesszük őket.Természetesen olyanokkal is találkozunk, akikben előtörnek ezek a tulajdonságok is, sőt, vannak olyan regények, melyek karakterükben pontosan ezeket adják ki. Ettől függetlenül pedig azt kell észrevennünk, hogy az ilyen karaktereket ugyanúgy tudjuk szeretni, ha nem jobban. A főhősöket szeretjük a jó és a rossz tulajdonságokkal együtt. Elfogadjuk őket olyannak, amilyenek.
Azt hiszem, a valóságban is így van ez. Az embereket szeretjük vagy nem, mindig változik, bár nagyon sokszor nehezünkre esik elfogadni az embereket olyannak, amilyenek.
Itt a saját könyvünkről van szó. Itt vagyunk mi, mint a 21. század egyik legsikeresebb regényének főhősei. Adva van legalább egy jó barát, aki mindig ott van velünk a bajban, és természetesen a hülyeségben is. Aztán adva van legalább 2 a másik nemből, akik közül az egyik természetesen negatív, a másik pedig nyilván a könyvünk boldog befejezése lesz. A következő rész pedig róla fog szólni teljes egészében.:)
A saját könyvünk a legfontosabb, bárki bármit is mond, nem szabad elhanyagolnunk! Mert bár én is nagyon szeretek olvasni, de elképzelhető, hogy a saját történetünk sokkal érdekesebb, mint bizonyos könyvek, melyeket olyan nagyra tartunk. A megoldás: olvassunk és írjuk a saját történetünket! Nincs is ennél szórakoztatóbb....:)
Ahogy az ő alakja kinyílik a könyv folyamán, úgy nyílunk meg magunk is, amikor azonosulunk egy könyv szereplőjével. Gyakran észre sem vesszük, pedig így van.
Aztán eszembe jutott az is, vajon létezik-e olyan regényhős, akit nem szeretek, nem tudom átérezni a helyzetét. Akármennyire is erőlködök, még nem sokra jutottam. Egyszerűen nem találok olyan főhőst, akire azt mondanám, hogy egyszerűen nem szeretem. Persze biztosan van olyan, aki talál ilyet /feltétlenül szóljon nekem!/ , de nekem nem sikerült. De mellékelten meg kell jegyeznem, hogy itt most szigorúan főhősre gondolok!
Elméláztam, miért lehetséges, hogy olyan nagy szimpátiával viseltetünk a regények hősei iránt. Nos, ennek valószínűleg több oka is van, bár az egyik legfontosabb, amit már említettem is: olyan tulajdonságokkal vannak felruházva, amiket egy ember feltétlenül fontosnak tart a másikban. Ezek mellett a jelenlévő negatív tulajdonságok pedig eltörpülnek, méghozzá olyannyira, hogy talán már észre sem vesszük őket.Természetesen olyanokkal is találkozunk, akikben előtörnek ezek a tulajdonságok is, sőt, vannak olyan regények, melyek karakterükben pontosan ezeket adják ki. Ettől függetlenül pedig azt kell észrevennünk, hogy az ilyen karaktereket ugyanúgy tudjuk szeretni, ha nem jobban. A főhősöket szeretjük a jó és a rossz tulajdonságokkal együtt. Elfogadjuk őket olyannak, amilyenek.
Itt a saját könyvünkről van szó. Itt vagyunk mi, mint a 21. század egyik legsikeresebb regényének főhősei. Adva van legalább egy jó barát, aki mindig ott van velünk a bajban, és természetesen a hülyeségben is. Aztán adva van legalább 2 a másik nemből, akik közül az egyik természetesen negatív, a másik pedig nyilván a könyvünk boldog befejezése lesz. A következő rész pedig róla fog szólni teljes egészében.:)
A saját könyvünk a legfontosabb, bárki bármit is mond, nem szabad elhanyagolnunk! Mert bár én is nagyon szeretek olvasni, de elképzelhető, hogy a saját történetünk sokkal érdekesebb, mint bizonyos könyvek, melyeket olyan nagyra tartunk. A megoldás: olvassunk és írjuk a saját történetünket! Nincs is ennél szórakoztatóbb....:)
