Nekem az érzés akkor jelentkezett ismét, amikor tegnap kezembe fogtam a hegedűmet, és elkezdtem játszani rajta. Az érzés, ami átjárt, leírhatatlan...:) Kb. másfél órát foglalkoztam vele és természetesen rendesen elfáradtak a karjaim, mert már el voltam szokva tőle, de megérte!:)
Nagyon klassz volt, és szerintem mindenkinek van ilyen érzése, csak mással kapcsolatban. Az érzést, amely ezekhez fűz minket, nem tudjuk elfelejteni, még ha akarjuk is. Bennünk van, a részünkké válik és ott marad egy életre. Akármi történik is, vissza-visszatér, hogy megörvendeztessen minket.:)
Ó, ez nagyon szép...! :) És még én nem is hallottalak hegedülni... :( és kérlek, gondolj azokra, akik vaksik... alig bírtam elolvasni a bejegyzést, olyan vén csotrogány vagyok... kérlek, írj nagyobb betűkkel! :):*
VálaszTörlésmajd igyekszem!!!:) :*
VálaszTörlésÁt tudom érezni az "érzésedet"! :) Nekem ilyen akkor volt amikor 10 év után végre a saját fuvolámat tarthattam a kezemben. Persze mondanom sem kell,hogy fuvolajátékommal egyből az Úr nevét dicsőítettem :)
VálaszTörlés