Az érzés

Amikor ezt a szót elolvassuk, mindenkinek más és más jut eszébe. Van, akinek az érzés, amikor beleharap egy gyönyörű, gusztusos eperbe, vagy egy finom csokoládéba, ami eteti magát. Aztán van olyan is, aki egyből arra az érzésre gondol, amikor meglátja egy barátját, ismerősét, vagy a kedvesét. Vagy amikor megérezzük a nyári eső, vagy a frissen lenyírt fű illatát. Mindenkinek más és más jut az ezébe, de az érzés valójában ugyanaz. A mérhetetlen öröm, a szeretet és társaik...:)

Nekem az érzés akkor jelentkezett ismét, amikor tegnap kezembe fogtam a hegedűmet, és elkezdtem játszani rajta. Az érzés, ami átjárt, leírhatatlan...:) Kb. másfél órát foglalkoztam vele és természetesen rendesen elfáradtak a karjaim, mert már el voltam szokva tőle, de megérte!:)

Nagyon klassz volt, és szerintem mindenkinek van ilyen érzése, csak mással kapcsolatban. Az érzést, amely ezekhez fűz minket, nem tudjuk elfelejteni, még ha akarjuk is. Bennünk van, a részünkké válik és ott marad egy életre. Akármi történik is, vissza-visszatér, hogy megörvendeztessen minket.:)