Ősz

Nos, ha blogot nem is írtam, annyit mindenképpen elmondhatok magamról, hogy az idei őszömet roppant hasznosan töltöm. Tanulok, mint egy angyalka, szépen, rendben bejárok az iskolába, kiszállásokra járok a Kántussal, a családommal, barátaimmal vagyok, az idő pompás, tehát mondhatni, boldog vagyok.
Ma délután sétáltam egyet a kertben. A macskáim persze édesen mindenhova követtek. Nagyon cukik voltak... De nem is ez a lényeg. Néztem, az őszi színekben pompázó kertet, és olyan sok minden jutott eszembe! Azért meg kell hagyni, egy ilyen séta közben, rendesen el tudja ragadni az embert a képzelete. Utazunk térben és időben, egész világokat járunk be...
Majdnem egy hetet utaztam vissza az időben és máris ott találtam magam Hódmezővásárhelyen a Kántussal. Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulóját ünnepeltük egy kórustalálkozón, majd vasárnap istentiszteleten énekeltünk. Teljes mértékig áldott alkalom volt. Sokszor érzem ezt, de ez most valamiért más volt. Talán a gyönyörű idő is segített a hangulatfokozásban, ám olyan csodálatos volt, hogy ott éreztem Isten jelenlétét nem csak a szolgálataink során, hanem mondjuk a jó hangulatú étkezéseknél, vagy a kirándulásnál.
Sokszor nem veszem észre Őt, ez tény. Mégis az ilyen pillanatok a legcsodálatosabbak és annyira hálás vagyok érte! Gyönyörű hétvége volt. El tudnám képzelni, hogy minden hétvégém ilyen lelkületű legyen. Kizárni minden idétlenséget, keserűséget, ami előfordul a mindennapok során. Lerakni, és otthagyni őket, hogy átéljek egy ilyen hétvégét.
Jövő héten a Reformáció ünnepe következik. Úgy érzem, egy ilyen hétvége után méltón meg fogom tudni ünnepelni. Egy olyan hétvége, ami még sokáig az emlékeimben fog élni...